Ismét dupla fejezet A vörösen nyíló rózsa illatából. A tizedik fejezetben Tomi úgy dönt, nem fogadja el, hogy Bogi szakítani akar vele. Így beszélgetni kezdenek. A tizenegyedik fejezetben a lány egy kis időre érzi, hogy nagyon is élő lény. Persze ezt máskor is megtapasztalja majd. De ebben a fejezetben erősebb ez az élmény.

Kijelentésére elérzékenyülök. Képes lenne – bár erős kijelentés –, harcolni értem, értünk. Ha tudná, hogy ez mennyire jól esik. Ha tudná, hogy szívem szerint a karjai közé vetném magam. De… Van itt egy de, ami meggátol. Az pedig Gergő. Ő, és a fenyegetései. Szóval most itt állok kétségek között. Az egyik részem hozzábújna, míg a másik menekülne. Mégsem teszek semmit, helyette mozdulatlanul várok. Akár szoborrá is válhatnék.

Ahogy egyik nap telik a másik után, úgy válik minden szürkévé, már-már inkább feketévé, némi fénnyel, hogy azért mégis lássak. Minden egyes napom ugyanúgy telik el. Be lettem programozva, akár egy robot. Reggel felkelek, megjelenek a szertárban. Elviselem az érintéseit, meghallgatom fenyegetéseit, aztán megyek az óráimra. A nap végén pedig vagy újra a szertárban találkozunk, vagy felvesz a kocsijával, hogy egy másik városban kössünk ki.

Tovább a történethez