A falhoz szorította a lányt, aki nem ellenkezett. Már tudta, beletörődött abba, hogy ezúttal is bántani fogja. A fiú lassan kulcsolta kezét a lány nyaka köré. Tekintetéből csak úgy áradt a gyűlölet, amit már hetek óta táplált.

A falhoz szorított pedig riadt szemmel nézett fel rá. Már nem kérlelte, hogy eressze el; tudta, felesleges lenne. Nyelt egyet; a szorítás erősebb lett.

Miközben azok ketten viaskodtak egymással, pár lépéssel arrébb volt valaki, aki ebből a harcból semmit sem érzékelt. Az őszi nap sugarai cirógatták selymes arcát, miközben örömmel gondolt az előző napjára, melyen együtt lehetett a szeretett személlyel, valamint gyerekkori barátjával.

Tudom, hogy szereti, de én is így érzek iránta. Szeretem őt, már gyerekkorunk óta.

Ha megtudom, hogy úgy érsz hozzá, ahogy én, megöllek.