Odakint már sötét volt, a tücskök ciripelése mellett, az egyik házból hangos zene szűrődött ki. Pár fiatal úgy döntött, hogy tartanak egy péntek esti bulit, ha már a szülők elmentek otthonról. Jó ötletnek tűnt, könnyed kikapcsolódásnak. Zoey azt hitte, hogy táncol, iszik egy keveset, és nem gondol az elmúlt napokra. Azonban a társaság java része teljesen mást tervezett. Így azzal a személlyel ragadt egy szobában, akivel a legkevésbé sem akart. Fél óra, egy kulcsra zárt szobában. David, és ő. Senki más.

Zoey az ablak mellett lévő széken foglalt helyet, míg David az ajtónak támasztotta hátát. Nem néztek egymásra, megszólalni sem szándékoztak. Pár méter választotta el őket egymástól, de ez is kevésnek bizonyult. A lány észrevett egy üveget az asztalon. Enyhe barnás színnel rendelkezett, és akkora lehetett, mint egy borosüveg.

Vajon szándékosan tette ide valaki?

Lassan állt fel, nem nézett a fiúra. Kíváncsiság vezérelte, még nyelt is egyet izgalmában. Az üveg hideg volt, de nem úgy nézett ki, mintha a hűtőből vették volna ki. A kupakot letekerte, óvatosan beleszagolt. Kellemes illat áradt az üvegből. Óvatosan emelte szájához, fejét enyhén hátrahajtotta, míg az üveget feljebb emelte. A lé enyhén savanykás ízt nyújtott, de a második kortynál édesebb zamat járta át száját.

– Kicsit sem izgat, hogy mit teszel magaddal – kezdte David kimért hanggal –, de ha bajod lesz attól, Mark szemében nem én leszek a hibás!
– Kicsit sem izgat, hogy mit gondolsz! Fél óráig el kell viseljelek, legalább ez segít. Gondolom.

Több figyelmet nem szentelt a fiúnak, azonban az italból újra kortyolt. Miközben lehunyta szemét, a zenére figyelt, ami az ajtó mögül is kiválóan hallható volt. Észre sem vette, de az üveg felét eltüntette.

Pár perc után különös érzés járta át. Szédült, azonban mégis felszabadultnak érezte magát. Mint aki a fellegekben van, mégis a földön maradt. A falon lévő képekre meredt, ahol boldogan mosolyogtak rá. Csupa ismeretlen ember, mégis, vidámságuk átragadt rá is. Keze körbeölelte az üveget, de David elvette tőle. Dühösen nézett a fiúra.

– Mit csinálsz? – tette fel kérdését, mint egy morcos kisgyerek. – Ne tegyél úgy, mintha érdekelne, hogy mi van velem!

– Nem is, de mit mondok majd, ha részegen mész ki innen? – Az üveget vissza tette az asztalra.
– Ugyan már! – horkantott fel Zoey. – Utálsz, nem? Akkor szard le!

– Örülök, hogy emlékeztetsz, de Mark…

– Mi van vele? – Közvetlenül David előtt állt meg, miközben szemei szikrákat szórtak. – Az elmúlt pár napban le sem szart! Minden szabad percét veled töltötte! Tőlem még csak meg sem kérdezte, hogy hogyan érzem magam! Szóval, mi van vele? Mesélj csak! Hadd halljam, te minden lében kanál, fa…

A ki nem mondott szó, kimondatlan maradt. Minden tettnek komoly súlya van, és később fájdalmat okoz majd. Zoey szeme kikerekedett. Mindenre számított, csak arra nem, hogy David szája, az övével találkozik. Egy pillanatra kikapcsolt fejjel állt ott. Az idő megállt, megszűnt a zene is. Mindez csak pár másodperc, egy röpke momentum. 

Ebben az aprócska jelenetben volt valami, ami egyre jobban kezdett kialakulni. Egy érzés, amit Zoey eddig nem tapasztalt sose. Legalábbis nem emlékszik arra, hogy lett volna ilyen. Bűntudat. Talán emiatt tért vissza a valóságba. A zene újra hangosan szólt, az idő is haladt tovább. Kezeit felemelte, melyekkel meglökte a fiút, aki kissé hátra tántorodott. Nem bírt a szemébe nézni. Rettenetesen dühös volt. Szívesen rontott volna rá a fiúra, akár meg is verné, de mit érne el azzal?

A hibát már elkövették. Nem lehet visszafordítani, meg nem történtté tenni. Elárulták azt a fiút, akit mindketten szeretnek. Zoey szeme sarkában megjelent egy könny, mely lassan tört utat magának. Ezt követte több is. Nem segített a helyzetén, hogy szédült. Túl sokat ivott. A szoba forgott körülötte. De beszélni még tudott, és akart is.

– Miért tetted ezt? Talán hülye vagy? – Megtámaszkodott az asztalban. – Basszus! – Egyik kezét a szeme elé tette. – Úgy szédülök! Ettől függetlenül haragszom rád, sőt, gyűlöllek!

Zoey szíve szaporábban vert, pupillája kitágult. Úgy érezte, melege van, kissé meg is izzadt. Hajába túrt, ami nem hallgatva rá, kissé arcába hullott. Lassan szívta be orrán a levegőt, amit ajkai közül engedett ki. Úgy érezte, hogy menten meggyullad, ha nem szabadul meg ruhájától. Azonban mégsem kezdett el vetkőzni. Illetlennek érezte volna. Az ital hatására a kedve fokozottan növekedett. Szájára mosoly kúszott, talán még fel is kacagott. Szemét lehunyta, ugyanis a szoba kezdett furcsává vállni előtte. A szédelgést így eltudta viselni.

A fiú ökölbe szorította kezét. Most tudna ártani neki, bánthatja. Bármit megtehet, mert Zoey úgysem fog emlékezni. Mégsem mozdult meg, képtelen volt rá. Szájuk épphogy találkozott, mégis érezte magán a lány puha ajkait. Elég volt ennyi, s máris összezavart fejjel állt ott. Szereti Mark-ot, komoly érzéseket táplál iránta. De volt egy titka, amit soha senkinek sem mert bevallani.

Miközben David megkövülten állt, addig Zoey ritmusra mozgatta testét. Nem táncolt, csak dülöngélt, mégis jól nézett ki. Volt ebben a lányban valami bájos. A fiú persze nem akarta ezt beismerni. Talán épp ezért akart ártani neki. Talán ezért akarta, hogy sírjon, ahogy pár perccel ezelőtt tette. Önmaga miatt.

– Kibaszott érzelmek! – mordult fel váratlanul.

Csak egy lépést kellett Zoey felé tennie. Egy újabb hibát követett el. Ezúttal kapott viszonzást, bár a lány nem volt teljesen képben. Talán fel sem fogta, hogy mi történik vele.

><><

Zoey másnap reggel úgy kelt fel, mintha hasogatnák a fejét. A párnába dugta arcát, bár ez nem segített fájdalmán. Különös illat kúszott orrába, amit azonnal felismert. Jázmin. Larissa ágyában feküdt. Pár nap alatt eljutottak arra a szintre, amikor ismerik a másik házát, szüleit, és szokásaikat. Tudta, hogy nem bukik majd le, hiszen barátnője elrendezte már a dolgokat Zoey szüleivel.

– Hoztam gyógyszert, és vizet – lépett be ajtón a rövid hajú lány. Leült az ágyra, egyik kezében az orvossággal, míg másikban egy pohárral.

– Ez most jól fog jönni! – ült fel lassan. – Elképesztően fáj a fejem!

– Fél liter whiskey után… Csajszi, csoda, hogy nem jött a róka!

Zoey gyorsan tette szájába a tablettát, amit legurított vízzel. Az egész pohárral megitta. Szomjas volt, mintha ki lett volna száradva. Az utolsó korty után repetát kért.

Miután másodjára is ivott, eszébe jutott, hogy mi is történt. Ugyan nem emlékezett mindenre, de amire igen, azt nehezen felejti el. A bűntudat szörnyű.

– Megcsókolt…

– Ki? – nézett kíváncsian Zoey-ra.

– David! – Tekintete a párnán maradt. Szégyellte magát a történtek miatt.

– Ó! Hát… Legalább jó volt?

– Ne már! – jajdult fel a lány, és eldőlt az ágyon. – Ez komoly dolog! Mark pasijáról beszélünk, aki…

– Aki elvette tőled a gyerekkori pajtidat, akibe szerelmes vagy, mégsem vallod be neki? Arról a David-ről van szó, aki egy seggfej, különösen veled? – Larissa is elfeküdt.

– A gyerekkori pajtim a saját neméhez vonzódik. Ezt elfogadtam, és így is szeretem. Bár sokszor nem tudom, hogy mit is érzek pontosan. – Fejét a másik lány felé fordította. – De a tény, hogy csókolóztam a barátom pasijával, nem hagy nyugodni.

– Először is! – Larissa hirtelen ült fel. – Ő csókolt meg téged, és nem te őt! Másodszor, nem viszonoztad! Harmadszor pedig, ő csalta meg a párját, és nem te.

Zoey felsóhajtott, aztán lassan ülő helyzetbe hozta magát. A feje még hasogatott, és szíve szerint fekve maradt volna, mégis úgy cselekedett, amivel ellentmondott önmagának. Beszélni akart arról, ami történt. És Larissa volt az egyetlen, akinek elmerte ezt mondani. Mark nem tudhatja meg.

– Éppen csúnya szót akartam hozzávágni, amikor megállított benne. Az ember száját másképp is be lehet fogni. Miért pont így tette? – Kétkedve nézett barátnőjére.

– Lehet, hogy nem akarta azt a bizonyos szót hallani, mérges volt, így lekapott. – Mutató ujját az állához emelte. – Vagy… Bár, nem akarod hallani, de mi van, ha érez irántad valamit?

– Kizárt! – fintorgott a hallottak miatt. – Utál, így ez képtelenség! Élvezi, ha sírni láthat. Ebben biztos vagyok!

– A gyűlöletből lehet szerelem, és ez fordítva is igaz.

– Hidd el nekem, ha azt mondom, hogy sosem fog így érezni irántam!

Larissa csak megvonta vállát. Nem értett egyet a lánnyal, de inkább nem mondta ki hangosan a véleményét. Zoey minden gondolata Mark körül forogtak a beszélgetés után.

Aggódott, hiszen tudta, előbb, vagy utóbb kiderül, hogy mi történt az ajtó mögött. Szembe kell nézni a két fiúval. De mégis hogyan? Mit mond majd nekik? De ami a legfontosabb, Mark utálni fogja őt, ha elárulja a csókot? Larissa jól mondta; nem ő kezdeményezett, így nem is lehet hibás.

Magához ölelte a párnát, ránézett a lányra, aki ezt viszonozta. Larissa bátorítóan rámosolygott.

– Beszélned kellene vele. Jobb, ha megtudja, mintsem később derüljön ki.

– Igazad van! – bólintott egyet. – Fájni fog neki, de nem akarok hazudni. Mindig mindent elmondtunk egymásnak. Ez se legyen kivétel.

– Úgy, ahogy mondod! David pedig menjen a fenébe!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés