Egy nő ült az erkélyen, ami szélességében akkora lehetett, mint egy nagyobb szekrény. Két személy még kényelmesen elfért rajta. A nő hosszú szőke haja lófarokba volt kötve. Arcán tisztán látszott a kora, ámbár egészségtelen életmódja is jól megmutatkozott. Remegő kézzel nyúlt a cigis doboz után, amiből kivett egy szálat. Az öngyújtót lassan tudta működésre bírni. Amint sikerült, beleszívott, letüdőzte, majd száján kifújta a füstöt. Dühös volt.

A konyhában pár tányér ripityára tört, de akadt köztük pohár is. A nő tette. Egy férfival veszekedett, aki azóta elment. Egy egyszerű panellakásban élt. Már a sokadik szerető hagyta ott, viselkedése miatt. Csak egy ember tűrte meg: a fia. Egy olyan fiú, aki küzd önmagával, és az anyjával is.

David eltervezte, hogy ártani fog a lánynak. Hiszen egyszer már félreállított valakit, most is meg tudná tenni. Mégsem jött össze. Amikor ott állt előtte, törékenyen, a józan eszét sem tudván, olyan könnyen mehetett volna. Azonban ő megcsókolta, kétszer is.

Az ajtón túl pedig Mark fogadta, akinek tekintete tele volt kérdésekkel. Választ nem kapott, mert David elment. Azóta sem beszéltek, pedig eltelt már több óra.

Miután hazatért, a konyhában lévő felfordulástól rosszul lett. Elege volt az anyja viselkedéséből. Túl sokszor tette ezt, pedig mindketten tudták, hogy anyagilag nem állnak úgy, hogy minden veszekedés után új tányérokat, és poharakat vegyenek. Ökölbe szorított kézzel ment végig a nagyszobán, egészen az erkélyig.

– Már megint össze kaptál egy barommal? – kiabált rá a nőre.

– Neked is szia, David! – A fiára tekintett. Szeme fáradt, míg szája lefelé görbült.

– Hagyjuk a köszönést! Mi a faszt tettél már megint? Szerinted miből lesz új étkészletünk, ha minden alkalommal széttörsz mindent?

– Eddig mindig megoldottam, most sem lesz gond – közölte könnyedén, mintha csak az időjárásról kérdezték volna.

– Persze, megoldottad! – mordult fel a fiú. – És mégis hogyan? Kölcsönből? Azt vissza is kell fizetni, vagy talán nem tudod?

A nő hirtelen állt fel. A csikket eloltotta a hamutartóban, majd David felé fordult. Ha szemmel ölni lehetett volna, David holtan hullik a földre.

– Nekem egy buzi ne mondja meg, hogy mit kell tennem! Takarodj innen! – sziszegte a nő. – Húzz el ebből a házból, és soha a büdös életbe nem akarlak látni!

Nem kiabált, nem emelte fel a hangját. Szinte suttogott. David azonban úgy érezte, mintha a nő teljes torkából üvöltött volna. Nyelt egyet, szemét könny mardosta. Nem akart sírni, mert tudta, hogy az a nő csak nevetni fog rajta. Ezt az örömöt nem adhatta meg neki. Inkább sarkon fordult. Utána csak az ajtó csapódást lehetett hallani.

Az éjszakai égbolton felhők jelentek meg, melyek jelezték, hamarosan eső várható. David nem is tudta, hogy mennyi az idő. Valójában kíváncsi sem volt rá. Valahova mennie kellett, és csak Mark volt az, aki eszébe jutott. Az egyetlen személy, aki mellett biztonságban érezhette magát.

><><

David elfeküdt Mark ágyán. Több dolog is zavarta. Elsősorban az anyja, és az ő kapcsolata. Amióta az apja elhunyt, azóta romlott a viszonyuk. A férfi tíz évvel ezelőtt hagyta őket magukra. Egy gyógyíthatatlan betegséggel küzdött, ami végül legyőzte. David akkor még csak hétéves volt. Számára felfoghatatlan események vették kezdetét. Elvesztette az apját, akire felnézett, akit olyan nagyon szeretett. A temetésén úgy sírt, hogy alig lehetett megnyugtatni. A nagyszülők gondoskodtak erről, mert a fiú anyja nem törődött senkivel.

Úgy viselkedett, mintha rajta kívül senki sem gyászolta volna a férfit. David és ő lassan, és fokozatosan váltak idegenekké egymás szemében. A nő eztán elkezdett férfiakkal ismerkedni. Egy héten akár három idegen is felbukkant a lakásukban. Egyikkel sem foglalkozott huzamosabb ideig. Csak a szex volt a lényeg, amihez társult az alkohol, és a cigaretta is.

Míg a nő ezzel foglalatoskodott, addig David kereste önmagát. Igyekezett a tanulmányaival foglalkozni. A nagyszülei segítették, amiben csak lehetőségük volt, de egy idő után feladták. Emiatt a fiú egyedül maradt, kétségekkel a háta mögött. Már azt sem tudta, hogy ki is ő valójában.

Pont akkor találkozott azzal a személlyel, aki némileg kihúzta ebből a pöcegödörből. De még Mark sem elég, hiszen a gondjai nem oldódtak meg. Továbbra is a vállát nyomják. És itt jön képbe a második gondja, Zoey. Egy számára idegesítő, irritáló lány. Mark gyerekkori barátja, aki belerondít a képbe. Akit ki akar radírozni a világról, hogy még csak nyoma se maradjon.

Azonban ezt a lányt megcsókolta, kétszer is. Márpedig, ha valaki gyűlöl egy másik embert, nem cselekszik úgy, mintha az érzései hamisak lennének. David már évek óta nem őszinte. Különösen önmagával szemben. Talán, ha bevallaná, elmondaná a valódi érzelmeit, másképp alakulna minden. Azzal viszont elveszítené azt a fiút, akit semmi pénzért sem akarna. Mark túl értékes, túl fontos, és túlságosan is megbízik benne. Pedig ez nagy hiba volt részéről.

– Bármi is bánt, David, nekem elmondhatod! – Lágyan simított végig arcán, miközben elfeküdt mellette. Egymással szemben voltak. – Tudod jól, hogy segítek!

– Persze! De ha lehet, most ne kérdezz semmit, csak érj hozzám! Bárhol, és bárhogy!

Mark tisztában volt azzal, hogy David nem szexre, hanem ölelésre vágyott. Óvatos érintésekre, melyekkel érzékelheti, hogy igenis őt is lehet szeretni. Egy csókot azért megengedett magának. Lassan közelített, gyengéd akart lenni, ám David mohón viszonozta.

A bűntudat mardosta a szívét. Nemrég még azt a lány csókolta így, ezúttal azonban a szerelmét.

A kétségbeesés húzta lejjebb, egyre jobban, és jobban. Egyszerre akart beszélni, és mégsem mondani semmit. Az anyja viselkedése; az apja elvesztésének fájdalma, ami ennyi idő után is mellette maradt; valamint Zoey. Nem tudta, hogy melyik zavarta leginkább, így hát magában eldöntötte: mindegyik.

><><

A hétvége gyorsabban elrepült, mint eddig bármikor. Hétfő reggel első dolga volt megkeresni a lányt. Az udvaron lelt rá, ahol egyedül álldogált. David nem teketóriázott, amint a lány elé lépett, felsőjét megmarkolta, közelebb lépett hozzá. Zoey rémült szemmel nézett rá vissza.

– Ettől a pillanattól kezdve, minden napod maga lesz a pokol! Nem érdekel, hogy mennyire sírsz, vagy könyörögsz, nem fogok leállni!

Mielőtt a lány ellenkezhetett volna, David elengedte, és ott hagyta kétségek között. Zoey reszketett, és nem tudta, hova helyezze a történteket. Tudta jól, a fiú utálja őt. A fenyegetése után pedig be is bizonyítja majd. De ő semmiképpen sem vágyott arra a bizonyításra. Talán elmondhatná barátjának, hátha tenne az érdekében valamit, bármit.

Azzal viszont tönkretenne egy kapcsolatot, ami úgy tűnt, túlzottan is jól alakult. Mark kiállna mellette, azonban könnyen lehet, hogy David nem kímélné. Így hát, marad a csend. Viszont semmi áron sem fogja eltűrni a bántalmazást. Vissza fog vágni. Hogy hogyan, arra még nem jött rá. De talál megoldást.

A bejárat felé vette az irányt, a teremig meg sem állt. Larissa jutott eszébe. Az a lány mindig talált megoldást, ráadásul mindenre. Tele volt praktikákkal, meg persze számtalan pletykák fültanújává vált.

Zoey helyet foglalt padjában, nem sokra rá, megérkezett Larissa is. Amint a másik lány leült, felé fordult.

– Tudsz valami olyat mondani, amivel David sarokba szorítható? – tette fel kérdését suttogva. – Bármi megteszi, amivel elérhetem, hogy vissza vonuljon!

– Mit tervezel? – kérdezett vissza csillogó szemmel.
– Nos… – Zoey körbetekintett a termen, aztán bizalmasan folytatta. – Nem olyan rég megfenyegetett, hogy minden napom maga lesz a pokol.

– Hogy mit tett? – kerekedett el Larissa pillantása, közben a mosolya is lehervadt. Düh csillant meg rajta. – Hogy képzeli, az a szemét?

– Ne most akadj ki, kérlek! – Próbálta csillapítani barátnőjét. – Ha tudsz valamit, áruld el!

– Jelen pillanatban semmit. De körbekérdezek, és amint mondanak valami használhatót, azonnal értesítelek.

Zoey megköszönte, de türelmetlensége jól látszódott rajta. Az sem segített, hogy Larissa dúlt-fúlt mellette.

Az ebédszünetet egyedül töltötte. Mark nem foglalkozott vele, ami zavarta, sőt, rosszul is esett neki. Az elmúlt napokban sem beszélgettek. Zoey már-már arra gondolt, hogy a barátságuk kezd tönkremenni. David viselkedése pedig csak egy plusz a gondjaira.

Az étel, ami előtte volt, érintetlen maradt. A villával csak ide-oda tologatta a falatokat. Larissa sem volt mellette, azonban okkal maradt távol. Kutakodott.

Zoey felpillantott a tányérról, amikor David szeme egyenesen az övébe meredt. Csak pár másodperc kellett a lánynak, mire eszébe jutott valami a pénteki buliról. Ajkai szétváltak az emlékre, kezéből kiesett az evőeszköz, ami kisebb zajt csapva ért a tányérra. Szerencsére nem vette észre senki. De mit számított ez? Kicsit sem volt fontos, mert az a szörnyű tett ott volt a szeme előtt. David nem egyszer csókolta meg, hanem kétszer. A másodikra kapott viszonzást is. Visszacsókolt. És nem mentség az, hogy az alkohol hatással volt tudatára.

Azonnal felállt az asztaltól. Szíve szerint kirohant volna, de válaszokat akart. Miért csókolta meg? Miféle játékot űz vele? Egyáltalán mit akar tőle?

David előtt állt meg, aki meglepetten nézett le a lányra. Szóra nyitotta száját, de Zoey gyorsabbnak bizonyult.

– Beszélnünk kell! Most rögtön!

Mark értetlenül nézte ezt végig, akárcsak azt, hogy a számára két legfontosabb személy, együtt hagyja őt magára. Valami azt súgta neki, hogy menjen utánuk, de nem hallgatott erre a sugallatra. Abban azért bizakodott, hogy semmi ártalmas cselekedet sem történik kettejük között.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés