Az eső lassan szemerkélni kezdett, amikor a fiú, és a lány az udvarra értek. Rajtuk kívül senki sem tartózkodott ott. Zoey szemében harag csillant meg, míg David érzelemmentes maradt. Egymással szemben álltak.

– Miért csókoltál meg azon a bulin, abban a szobában? Mi ütött beléd? – szegezte neki kérdéseit. – Talán azt hitted, hogy ha részeg vagyok, könnyen megfektethetsz? Ha így is van, hogy a fenébe juthat ilyesmi az eszedbe?

– Nem tudnád befogni a szád egy pillanatra? – Ahogy nyelt egyet, ádámcsutkája úgy emelkedett meg. Gondolkodni akart a megfelelő válaszon, de semmi sem jutott eszébe.

– Képtelen vagy bármit mondani, mi? Ocsmány alak vagy!

– Mert te olyan ártatlan vagy, nem igaz? – Tett egy lépést a lány felé. – Ne játszd meg magad!

– Nem én voltam az, aki lesmárolt valakit, aki nem józan!

Zoey szívesen mondott volna még mást is, de úgy érezte, szavai süket fülekre találtak. Inkább hátat fordított neki. Azonban egy lépésnél többet nem tudott tenni, mert David rászorított egyik karjára, hogy visszarántsa magához. Farkasszemet néztek egymással, s dühüket, melyet egymás iránt tápláltak, le sem tagadhatták volna.

Az eső mindeközben igazodott a hangulathoz, ugyanis egyre jobban, és jobban rákezdett. A lány haja nedvessé vált, bár David sem panaszkodhatott. Mintha a zuhanyzóból léptek volna ki.

– Mi a fenét akarsz még? – kérdezte Zoey, kezét kiszabadítva. A csengő abban a pillanatban szólalt meg. – Hajlandó lennél elengedni?

– Nem! – rázta meg fejét, egy gúnyos mosoly kíséretében. – Nem hittem volna, hogy valaha megtapasztalom, milyen, amikor szívből gyűlölsz valakit. De neked köszönhetően tudom, hogy milyen!

– Ha valóban így érzel, akkor mégis miért csókoltál meg? Azt hitted, hogy nem emlékszem vissza soha?

– Kurvára bosszantottál! – tett egy lépést Zoey felé. – Irritálsz, és azt akarom, hogy tűnj el Mark közeléből!

– Ha tudni akarod, te is irritálsz! – A lány is csökkentette a távolságot kettejük között, miközben mindene csurom víz volt már. – Utállak! – szorította ökölbe kezét. – Megvetlek! Egy szánalmas kis hülyegyerek vagy, semmi több! És hogy kicsit se örülj, nem tűnök el a gyerekkori barátom mellől! Hidd el, fontosabb vagyok neki, mint te valaha is leszel! – tette hozzá kegyelemdöfésként.

David minden izma megfeszült a lány szavaira. A keze hirtelen lendült meg, és Zoey arcán csattant. Mintha visszhangzott volna, de az is lehet, hogy ezt csak Zoey képzelte. A fájó ponthoz ért. Riadt szemmel nézett a fiúra, aki tele volt fékezhetetlen haraggal. Minden kínját, fájdalmát a lányon akarta kitölteni. Pont ahogy eltervezte.

A nedves ruhába markolt, melyből némi vizet préselt ki az anyagból. Szeme szikrát szórt, szíve hevesen dobogott.

– Csak nem félsz, Zoey? – Vigyora ijesztő volt a lány számára. – Tetszik, hogy így reszketsz! Könnyen lehet, hogy az eső miatt – emelte meg vállát nemtörődően. – De boldoggá tennél, ha inkább felém táplálnál ilyen érzéseket!

Zoey nyelt egyet, aztán elfordította arcát. Mondani szeretett volna valamit. Bármit. Szája viszont nem mozdult. A teste reszketett, a szíve remegett. Tenni akart valamit.

Váratlanul támadt egy ötlete, noha kicsit sem vágyott rá. Azért, hogy elengedje, meg kell tennie. Más ötlete pedig nem akadt. Kezeit lassan emelte fel, melyekkel megérintette David arcát. Most ő volt az, aki száját a másikéra tapasztotta. Lehunyt szemmel, mert látni sem bírta. A ruhát érintő kéz szinte lehullott a fiú oldalára. Szeme kikerekedett. Erre kicsit sem számított.

Amilyen gyorsan csak tudta, ellökte magától, így Zoey háta a falnak csapódott, amire fel is szisszent. David megpróbálta letörölni szájáról az érzést. A lány ajkai azonban még mindig ott érződtek. Valahogy úgy, mint azon a bulin.

– Csak nem megleptelek? – gúnyolódott Zoey. – Így legalább elengedtél végre!

– Ezt meg ne próbáld még egyszer, te szajha!

– Megteszem, ahányszor csak akarom, te seggfej! Ne gondolj arra, hogy gyűlöleten kívül éreznék mást is! És csak hogy tudd, nem csak te szereted őt!

Zoey faképnél hagyta a fiút. Belépett az épületbe. Hajából csöpögött a víz, akárcsak ruhájából. Fázott, emiatt pedig egész teste remegett. Dühe továbbra sem ülepedett le. Nem fogja elfelejteni, hogy David megpofozta.

Ahogy befordult a következő folyosóra, Mark állt előtte. Mindketten egyszerre álltak meg. A fiú meglepetten meredt az elázott lányra. Zoey szíve azonnal megenyhült.

– Nem órán kellene lenned? – kérdezte Zoey.
– Ahogy neked is! A tanár küldött, hogy keresselek meg benneteket. Mi történt veled?

– Nem fontos! – legyintett egyet. – Szükségem lenne száraz ruhákra!

><><

Zoey levette minden ruhadarabját, még a fehérneműjét is, és belebújt Mark szürke pulcsijába, ami pár számmal nagyobb volt. Emiatt kissé elveszett benne. Fekete rövidnadrágot vett fel hozzá, amit testnevelésen szokott használni. Más nem akadt. A haját feje búbjára tekerte, egy hajgumi segítségével. Egy-két csepp megjelent a tarkóján, de azt kezével megtörölte. Mikor kisétált a mosdóból, a fiú ott várta. Mellésétált, hátát a falnak döntötte. Az első órát ellógta. Sosem tett ilyet, de nem érezte kellemetlenül magát.

– Nemsokára csengetnek – kezdte Mark –, így nem lenne értelme visszamenni. De mit mondunk majd a tanárnak?

– Majd beszélek vele! – nyugtatta meg. Egy pillanatra ajkába harapott, aztán pillantását a fiúnak szentelte, még felé is fordult, ellökve magát a faltól. – Átölelnél?

Mark szó nélkül vonta karjai közé. Nem kérdezett, pedig lett volna mit, és érezte is, hogy valami nincs rendben. Zoey lehunyta szemét, karjai a fiú derekán kötöttek ki. Fejét a vállára hajtotta.

Úgy szeretem az illatod, mely édes, akárcsak te magad. Az ölelésed megnyugtató, és olyan hatással van rám, mintha otthon lennék. Nem érzem véteknek az érzéseimet, ahogy azt sem, hogy a csókodra áhítozom. Önző vagyok, tudom, de… Annyira szeretlek.

Lassan bontakozott ki az ölelésből, majd tett két lépést hátra. Talán csak óvatosságból. Vagy talán azért, mert aggódott, hogy barátja mit gondol magában. Mark mit sem tud Zoey érzéseiről. Azt tudja, hogy a lány szereti, csak azt nem, miképpen.

– Talán ez hiányzott mindkettőnknek! – Mark végighúzta kezét a lány arcán. Elengedett egy aprócska mosolyt is. – Az elmúlt időben nem is igazán kerestem a társaságod. Remélem, hogy nem haragszol emiatt!

– Talán egy kicsit! – Összefonta karjait. – De megbocsátok, ha ma átjössz hozzám! Megnézhetnénk valamit!

– Ma nem jó, sajnálom! – húzta el száját Mark. – David nálunk tölt pár napot, nem szeretném egyedül hagyni.

Zoey kezei az oldalán kötöttek ki; mosolya eltűnt; ráadásul a csengő ebben a pillanatban döntötte el, hogy vége az első órának. Ajtók nyíltak ki, a termekből számtalan diák lépett ki a folyosóra. A zsivaj megtöltötte a lány fejét. Látta, hogy barátja beszél, de a szavak nem jutottak el füléig.

Nem akart sírni, de képtelen volt visszatartani. Először csak szeme sarkában jelent meg egy könnycsepp, ami végül végigfolyt Zoey arcán.

– Értem, hogy ő a szerelmed, de amióta vele vagy, én nem is létezem a számodra! – Tett egy újabb lépést hátra. Néhányan elsétáltak közöttük. – Ha ő fontosabb, akkor mondd meg! – Könnyei szüntelenül potyogtak.

– Zoey…

Az említett csak megrázta fejét, aztán faképnél hagyta a fiút. Meg sem állt, még akkor sem, amikor Mark kérlelte. Talán utána is ment, de nem érdekelte. Besietett a lányok mosdójába, ahol magára zárta az ajtót.

><><

Az órák végén, amikor megszólalt a csengő, Larissa lépett Zoey elé. Tudta, hogy a lány kisírta magát, így ennek okát semmiképp sem tervezte felhozni. Talán majd egyszer elmondja. Larissa kedve igen jónak bizonyult, és alig várta, hogy elújságolja, mit tudott meg.

Zoey összepakolta holmijait, táskáját hátára vette. A rajta lévő pulcsi, és annak illata miatt a kedve nem vált rózsássá. A folyosón a rövid hajú lány végre kinyitotta száját.

– Nem fogod elhinni, hogy mit tudtam meg! – kezdte lelkesen. – David, akit nem kedvelünk, nem…

– Várj-várj! – emeli fel kezét, ezzel megállítva a másikat. – Ha valami testi sérülés, vagy elváltozás, akkor nem izgat a dolog!

– Egyáltalán nem! Csak figyelj! Támadt is egy ötletem, amivel elég komoly dolgot érhetsz el!

Zoey szeme felcsillant.

– David biszexuális! – Larissa csípőre tette kezét. Elégedettséget érzett, amiért ezt kiderítette.

– És? Ez miben segít? – rántotta meg vállát. – Attól még gyűlölni fog, és ki is mutatja majd, hisz beismerte.

– Ha hagynád, hogy beszéljek! – dorgálta meg, majd félrehúzta az ablakhoz. – Mivel bi, így nem csak a fiúkhoz vonzódik, hanem a lányokhoz is.

Zoey szívesen sürgette volna, de türelmet erőltetve magára, csendben maradt.

– Csábítsd el! – bökte ki, cseppet sem köntörfalazva.

– Hogy mit csináljak? – kerekedett el Zoey szeme.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés