Gergő
Nem bocsátok meg! Csak ártottál nekem, tönkretettél! Miattad van az is, hogy képtelen vagyok érezni! Remélem, hogy életed végéig kínlódni fogsz! Szenvedj úgy, ahogy én, vagy inkább annál jobban!
Kegyetlen szavak egy ilyen lánytól. Elbaszott mindent, mert nem bírt a valagán megülni. Neki mindenáron mocorognia kellett. A kurva életbe! Szívesen csapnék az ágyra, de tehetetlen vagyok. Az egyik lábam, és karom eltört. Megnyomorított az az átkozott liba! És kétség sem fér hozzá, ha fel is épülök valamennyire, innen mehetek a börtönbe. Kivéve, ha sikerül egy olyan ügyvédet szerezni, aki segédkezik, hogy ez ne történjen meg.
Két alkalommal megúsztam, a harmadikkal sem lesz gond. Kivéve… Ha az a kettő felbukkan. De ennek mennyi az esélye? Az biztos, hogy csúnyán rábaszok, ha hárman jönnek ellenem. Ez nem történhet meg. Valamit ki kell találnom. Okos vagyok, vagyis annak vallom magam. Megoldom. Csak ügyesen kell taktikáznom.
><><
– Jó napot, Uram! – Két rendőr lép be a kórterembe, ahol fekszem. – Szeretnénk önnel beszélgetni! Szerintem sejti, hogy miért jöttünk a kollégámmal! Én Ferenc vagyok, ő pedig Sándor! – mutatja be magukat. – Érdeklődnénk, hogy mi is történt pontosan a baleset előtt, és annak idejében!
– Csak akkor vagyok hajlandó beszélni, ha az ügyvédem is jelen van. – Ami nincs is. – Addig belőlem semmit sem húznak ki!
– Azért pár kérdést feltennénk! – Erőszakosságuk bosszantó. – Először is, beszéljen nekünk arról, hogy mit keresett önnel az egyik diákja? Önszántából tartott önnel, vagy valamivel kényszerítette?
Az átkozott rendőrök mindig tudják, mivel kell sarokba szorítani az embert. Ha hazudok, később kiderül; ha igazat mondok, szarban leszek. Mégis mi a francot mondjak? Sokáig nem játszhatom a némát, mert türelmetlen típusnak tűnnek.
– Mint mondtam, csak az ügyvédem…
– Kötve hiszem, hogy nehéz kérdést tettünk volna fel! – Ferenc felhúzza egyik szemöldökét. A gúny csak úgy csöpög belőle. – Igazán válaszolhatna!
És mégis mi a faszt? Megpróbálom mozgatni azokat a fogaskerekeket, de ez nehezebb, mint hittem. Annak idején olyan rohadt könnyű dolgom volt. Senki sem nehezítette meg, ellenben most. Bejön két zsaru, és máris a sarokban álldogálok. Picsába.
– Nézze, ha nem hajlandó semmit sem közölni velünk, akkor majd az őrsön képtelen lesz. Ott már nem tűrjük el a némaságot! – Most Sándor szólal fel, aki eddig néma volt. – Azt javaslom, valljon színt, mert ha nem beszél, abból arra következtetünk, hogy az ön elleni vádak igazak. Szóval vagy beszél, vagy számol a következményekkel!
Az orrom kitágul, ahogy beszívom a levegőt. A kórháznak sosem illata volt, hanem szaga, ami ráadásul elviselhetetlen. Fogalmam sincs, mi lesz velem, de abban biztos vagyok, hogy valamit ki kell találnom, mert eszemben sincs a börtönben rohadni. Ha semmi sem jut eszembe, akkor elkerülhetetlen lesz az a jövő. Pedig minden simán mehetett volna. Minden.
><><
Beletelt jó néhány órába, mire eltűntek, de végre egyedül vagyok. Jobb is, mert az ideg, ami bennem munkálkodik, képes lenne arra, hogy kitörjön, és mindent szétzúzzon, ami körbevesz. Vagyis törnék zúznék, de ugye az lehetetlen, hiszen majdnem béna vagyok. Egy testnevelést oktató tanárnak ez egy katasztrófa, de van más gondom is, mint a karrierem, amit ígyis-úgyis elveszítek.
Gúnyos mosoly húzódik ajkamra. Vajon a tévében leadták már a hírt rólunk? Minden ilyen eseten úgy szeretnek pörögni. Minden ilyen esetben a tanár a vétkes. Arról már senki sem beszél, hogy a diákok is hibásak. Ha Bogi nem ugrál, akkor egyikünk sem feküdne itt. Őt hibáztatom, mert ficánkolt. Még hogy nem bocsát meg… Menjen a francba. Korábban az a két ribanc tehetett mindenről, most meg Bogi. Három átkozott nő, akiket a pokolba száműznék, ha lenne rá lehetőségem.
><><
Gergő tizenhárom évesen
Szorosan kötözöm kezét az ágy rácsához, egy rongy segítségével. Később biztos látszani fog, de lesz kifogása, miért is vörös a csuklója. Úgyis csak kis ideig fog látszani, aztán eltűnik, nyoma sem lesz semminek. Száját letapasztom, mert jobb az óvatosság. Kiszolgáltatottan fekszik előttem, a saját fekhelyén. Szeme könnyes, a sminkje emiatt elkenődött. Igazán ocsmány, de a teste nagyon vonzó. Nem véletlenül dugta már meg egy csomó srác. Egy kést veszek kezembe, amit még a konyhából csentem. Az ostoba szüleink semmit sem sejtenek. Azt hitték, egy ártatlan fiút fogadtak örökbe, de ha tudnák… Nem vagyok ép, ezt jól tudom. Csak annyi, hogy ráfogom a koromra. Naivitás, kíváncsiság. Tök mindegy… Elítélni nem fognak, ez a liba meg úgysem beszél majd, mert tudja, ha megteszi, csúnyán megjárja.
– Drága nővérkém! – Felmászom az ágyra, majd csípőjén foglalok helyet. Sosem érdekelt a szexualitás, de ami a lábam között van, most feléled. Fura érzés. – Nem akartál nekem segíteni, amikor kértem, ezért most megbüntetlek! Talán fájni fog, de mit számít, ha üvöltesz, hisz senki sem hallhatja!
Ő csak megrázza fejét, meg küszködik a bőgéssel. Szánalmas. Egy majdnem felnőtt lánynak nem így kellene viselkednie.
– Tudod, ha valakivel kefélni akarsz, akkor ne az öcsikéd előtt tedd! – A kés élét végighúzom két melle között. – Érdekes látvány volt, ahogy leszoptad! Velem is megtennéd?
Kikerekedő szemmel néz, közben rázza a fejét. Hát persze, hogy nem akarja. Miért ellenkezik? Annál a faszinál nem tett így, önként és dalolva térdelt le. Ez olyan kiábrándító. Egy kicsit belevágok a húsába, ami miatt egy kisebb seb keletkezik, onnan pedig kiserken a vér. Felsóhajtok. Élveznem kellene, de nem megy, pedig ahogy csöcsei között végigfolyik, egészen a melltartójáig, igazán izgató látványt nyújt. Talán mást kell tennem.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve felállok, megszabadulok a nadrágtól, s mivel nem vettem fel gatyát, hamar szabaddá válik a nemi szervem. Úgy lépkedem az ágyon, hogy a nyakával legyek egy szinten, majd leguggolok. Ficánkolásba kezd, de akárhogy ráncigálja kezét, csak fájdalmat okoz magának. Úgy kötöztem meg, hogy esélye se legyen szabadulni.
– Most leszedem a szádról azt a szart, de csak azért, hogy bekaphass! – Megsimogatom arcát. – Ne felejtsd el, ha sikítasz, vagy megharapsz, az egyik szemedtől elköszönhetsz! Szóval légy jó kislány, és szopj le úgy, ahogy a srácokat szoktad. – Megpaskolom fejét. Kurva jó ez a helyzet. – Úgyis csak egy ribanc vagy, menni fog az!
Gergő huszonöt évesen
Sosem szerettem az általános iskolákat, de egy ilyen helyen kezdem meg a karrieremet, mint testnevelés oktató. Nem rossz, elvagyok itt. Teszem, amit tennem kell, amit elvárnak tőlem. Bár sokáig unatkoztam, de találtam valakit, akivel eljátszadozhatok. Az első pillanattól kezdve azt teszi, amit mondok neki. Mindössze tizenhárom éves, naiv, hiszékeny, és ostoba, mérhetetlenül ostoba. Nem ellenkezik, nem kételkedik. Ha azt kérem, térdeljen le elém, megteszi. Készséggel kapja be a farkam, vagy tárja szét a lábait előttem. Néha simogatásokkal jutalmazom, de egy alkalommal kényeztettem én is, mit sem törődve azzal, hogy mennyire sír. A legjobb az egészben, hogy senki nem is sejtett semmit.
><><
A múltam elég mocskos, ami ha kiderül, nem úszom meg a börtönt. Kapálózhatnék, de felesleges lenne. Ha az a két lány felbukkan, akkor semmi értelme sem lesz annak, hogy gondolkodjak a kiúton. A világ legjobb ügyvédje sem mentene meg.
Nyelek egyet, fejemet a kinti táj felé fordítom. Már sötét van. Szó sincs arról, hogy feladom, sosem tettem így, azonban ha látom, valamiből nincs kiút… Akkor semmi értelme küzdeni.
– Azt hiszem, mégis csak feladtam…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Igen, Gergő agyában komoly gondok vannak. Hogy börtönbe kerül-e? Majd kiderül.